A HVG cikke arról tudósít, hogy a magyar kormány (a Magyar Közlönyben is közölt kormányhatározat szerint) szeretné elérni, hogy a londoni székhelyű Európai Gyógyszerügynökség (European Medicines Agency, EMA) a Brexit esetleges megvalósulása után Budapestre költözzön.
Tekintsünk el most az előzetes esélylatolgatástól – hiszen egyrészt már több „nagyágyú”, úgymint Olaszország, Svédország és Németország is bejelentette hasonló szándékát, másrészt számos szakértő szerint még a Brexit véghezvitele sem tekinthető biztosnak –, és nézzük át, mik az előfeltételei, illetve mik az esetleges hozadékai egy ilyen eseménynek.
Cikkünk végén a hazai és európai fordítóiparra gyakorolt hatással is foglalkozunk.
Előfeltételek
Nyilvánvaló, hogy ha nem is olyan súlyú szervezetről van szó, mint az Európai Parlament vagy az Európai Bíróság, az EMA igazi „nagy falat”: hét bizottsággal rendelkezik, mindegyik bizottságba egy tagot és egy helyettesítő tagot delegál az EU mind a 28 tagállama, valamint Izland és Norvégia is; ezenfelül akár 5 további tag is helyet foglalhat a bizottságokban szakértőként. És akkor még csak a bizottságokról beszéltünk – a teljes alkalmazotti létszám 850 körül van, amelynek (meglepő módon) csak 7%-a brit állampolgár.
Egy ilyen nagyságrendű szervezet Budapestre költöztetéséhez számos feltételnek teljesülnie kell:
- politikai akarat: a magyar kormánynak és a magyar államnak egy emberként ki kell állnia e minden bizonnyal bonyolult és költséges projekt mellett, ha sikert akar elérni;
- sikeres lobbitevékenység: mivel más EU-tagországok is pályáznak a lehetőségre, képviselőinknek mindent be kell vetnie, hogy a magyar pályázat bizonyuljon a legjobbnak;
- logisztikai feltételek: mind épület, mind megközelíthetőség és nemzetközi közlekedés (repülőtér közelsége, közvetlen repülőjáratok minden EU-tagországba stb.) szempontjából olyan helyszínt kell választani a szervezetnek, amely alkalmas és méltó a feladatra;
- emberanyag: ha a szervezet Magyarországra költözik, helyben kell biztosítani a nem EU-delegált dolgozókat: képzett, sok nyelven beszélő, az EMA-t érintő kérdésekben jártas szakembereket, akik pótolni tudják a jelenleg brit részről biztosított alkalmazotti kört. Több száz munkahelyről is szó lehet, azonban a jelenlegi munkaerőhiány mellett érdemes jó előre mérlegelni, hogy honnan, hogyan lehet és érdemes a szükséges emberi erőforrást előteremteni;
- nyelvi szükségletek: a fenti kérdéskörhöz szorosan kapcsolódik, de nemcsak az alkalmazottak szempontjából fontos, hogy az EMA – EU-s ügynökség lévén – hatalmas mennyiségű szöveget termel és fordíttat az EU számos nyelvére (gyógyszer-engedélyezési eljárások, határozatok, új szabályozások, publikációk stb.). Érdemes azon is elgondolkodni, hogy a jelenleg angol nyelven születő szövegek vajon magyarul íródnak-e majd, és ha igen, ki fogja ezeket lettre, litvánra, portugálra fordítani. Vagy maradjon az EMA elsődleges munkanyelve az angol (bár addigra ez már csak Málta és Írország tagsága miatt lesz hivatalos nyelv)? És –britek hiányában – vajon milyen anyanyelvű szakértők fogják megszövegezni ezeket az angol nyelvű dokumentumokat? Ez a problémafelvetés egyébként az összes EU-intézményre igaz lehet.
Hasznok
Teljesen nyilvánvaló, hogy egy fontos EU-ügynökség Budapestre költözése nemcsak formális vagy politikai presztízskérdés, hanem komoly gazdasági haszonnal is jár(hat).
Elég csak az ügynökség működtetéséhez szükséges funkcionális (napi működés, személyzet ellátása, beszerzések), szervezési (konferenciaturizmus, alkalmazottak utaztatása és elszállásolása) és adminisztratív (a fent említett fordítási és akár tolmácsolási feladatok ellátása) költségekre, illetve ezek EU általi finanszírozására gondolni.
De az EMA közelsége valószínűleg „nem ártana” a hazai gyógyszeriparnak sem: könnyebb és gyorsabb kommunikáció a gyógyszeripar és az EMA képviselői között, szakmai rendezvények stb. – a hasznok egyértelműnek tűnnek.
A hosszú távú hasznok között pedig muszáj megemlíteni az ország (és ezzel együtt Kelet-Európa) helyének megerősödését az EU-n belül, ami nemcsak a hazai euroszkeptikus hangok lecsendesítését jelentheti, hanem egy ténylegesen multicentrikus, nem nyugatközpontú EU felé történő előrelépést.
Mivel azonban blogunk a fordítással kapcsolatos témákkal foglalkozik, ideje, hogy rátérjünk a szakmánkra gyakorolt lehetséges következményekre.
A fordítóiparra gyakorolt hatás
Akár az angol marad az EMA elsődleges munkanyelve és az általa kibocsátott dokumentumok elsődleges nyelve, akár felváltja a magyar (vagy esetleg egy másik, nagyobb EU-s munkanyelv), mindenképpen nagy mennyiségű fordítási munka tevődhet át Magyarországra.
Az EMA (és az EU Szerveinek Fordítóközpontja) szervezeten belül valószínűleg nem lesz képes mindezekkel a nyelvi igényekkel megküzdeni, így biztosra vehető, hogy ilyen vagy olyan módon megnövekedne a témához értő hazai szakfordítók terhelése.
Amennyiben az ügynökség magyar nyelven szövegezne meg bizonyos dokumentációkat (ezt mi kevésbé valószínű forgatókönyvnek tartjuk), úgy felmerül a kérdés, hogy megoldható-e egyáltalán ezek közvetlen fordítása az EU összes nyelvére. Ugyanis gyógyszerészeti-szabályozási szakszövegre nem könnyen lehet szakfordítót találni a kisebb célnyelveken (dán, észt, svéd stb.).
Nyilvánvaló, hogy nemzetközileg is eltolódnának a hangsúlyok: még ha angol nyelvű szövegek is születnek elsődlegesen, feltételezhető, hogy a kiszervezett fordítási feladatokat a közelség és a könnyebb kommunikáció miatt magyar fordítópiaci szereplőkhöz (is) irányítaná az ügynökség.
A változás tehát már biztos, a kérdés csak az, hogy mikor kerül sor végleges döntésre az EMA elköltöztetéséről.
Két év rövid idő is lehet, és az Egyesült Királyság kilépésének megindítása esetén gyors lépésekre lesz szükség az elvárt háttér megteremtéséhez, bármelyik ország legyen is a befutó.
