Van egy kincse az emberiségnek, amelyet valamilyen formában egytől-egyig mindannyian megkapunk. Bár életünk során többre is szert tehetünk belőle, de szívből csak egy igazán a miénk: méghozzá az, amelyiket az édesanyánktól kaptuk.
Ez a kincs ugyanis felmenőink öröksége, amelyet tanulás útján kapunk. Mi másról is lenne szó, mint az anyanyelvünkről? November 13-án ünnepeljük a magyar nyelv napját, így ebből az alkalomból a magyar nyelvről elmélkedünk egy keveset.
A nyelv a tökéletes varázspálca
A nyelvünk egy olyan varázseszköz, amelyet egészen korán megkapunk, hogy aztán életünk utolsó pillanatáig velünk legyen. Létrejöttéhez szerveink csodálatos összjátékára van szükség. A levegő, a tüdő, az orr, a fogak, a nyelv, a garat és a hangszálak közös munkája teszi lehetővé azt, hogy a szavaink életre keljenek.
Nem is ok nélkül kapjuk a nyelvet, hiszen sok dolgunk van vele. Olyan, mint egy varázspálca. A legalapvetőbb funkciója ugyanis az, hogy a kéréseinket, vágyainkat, gondolatainkat kifejezzük általa. Vagyis odavarázsoljunk és megteremtsünk vele magunknak mindent, amit szeretnénk.
Ez lesz az eszközünk, amellyel másokhoz kapcsolódni tudunk. Mondatokkal tudjuk megértetni azt is, hogy mi zajlik bennünk. Ettől válunk emberré. Segítségével fejezhetjük ki a szükségleteinket, gondolatainkat, ötleteinket, és vele önthetjük formába az érzéseinket. Sőt, még játszani is tudunk a nyelvvel, vagy nevettetni, néha pedig akár még bántani is. Ha pedig eleget jártunk iskolába, látható formába tudjuk önteni írás formájában. Fordítóirodaként pedig nem kell hangsúlyoznunk, milyen fontos az emberi nyelv a globális kommunikációban, és általában a világ szervezett működésében.
A nyelvünk nagy alkalmazkodó is, hiszen mindig együtt halad a korral. Hat rá a globalizáció és az urbanizáció is, és mindig képes a megújulásra, változásra. Ahogyan Kosztolányi írta egyszer róla: „Eleven szövet az, mely teljesen soha sincs készen, mindig újra és újra kell szőnünk, valahányszor beszélünk vagy írunk.” Érdekesség, hogy bár a nyelvészeti berkekben egyetértés van arról, hogy a nyelvek általában nem engedelmeskednek a szándékos külső beavatkozásoknak, hanem magukat alakítják öntörvényű módon, a magyar nyelv ebben is különleges: a nyelvújítás során ugyanis számos, mesterségesen megalkotott szó honosodott meg nyelvünkben (zongora, gyufa, járda stb.), amelyeket ma teljesen természetesnek érzünk.
Miért ilyenkor ünnepeljük a magyar nyelv napját?
Ma már teljesen természetes, hogy az ország határain belül magyarul beszélünk és intézzük ügyeinket. Ez azonban nem volt mindig így. Hiába voltak már a 11. századtól írott magyar nyelvű emlékeink, a nyelv hivatalossá válásáig hosszú út vezetett. A magyar társadalom megküzdött azért, hogy anyanyelvét használhassa a hétköznapokban a latin vagy a német helyett. Ebben az évszázadokat átívelő harcban a sikert végül a reformkor hozta el. 1844-ben ugyanis ezen a napon, november 13-án fogadta el az országgyűlés azt a törvényt, amelynek értelmében a magyar vált az ország hivatalos nyelvévé. Ekkortól alkotják a törvényeket magyar nyelven és zajlik magyarul az országgyűlés, az oktatás és az adminisztráció. 2011 óta pedig meg is ünnepeljük ezt a mérföldkövet.
A magyar nyelv színfoltjai
Önmagában minden nyelv nagyon különleges. Minden nemzet büszke a saját anyanyelvére, és általában kivételesnek tartja. Így vagyunk ezzel mi, magyarok is.
Az uráli nyelvekhez tartozó magyar tényleg sok apró és izgalmas érdekességet rejt. Itt van például az elképesztően gazdag szókincse, amely képes árnyalatnyi különbségeket is érzékeltetni. Gondoljunk csak a muzsika és a zene közötti cseppnyi eltérésre, amit valószínűleg csak mi magyarok értünk és érzünk pontosan. Vagy az, hogy milyen sokrétű megszólítási kultúránk van. Számtalan lehetőségünk van arra, hogy kifejezzük az egymástól való érzelmi távolságot pusztán azzal, ahogyan köszönünk, vagy ahogyan megszólítjuk a másik embert. Sorolhatnánk még nyelvünk különlegességeit: alanyi és tárgyas ragozás, magánhangzó-harmónia… ezekkel mindenki szembesül, aki akár anyanyelvként, akár idegen nyelvként tanulja.
Ha már itt tartunk, sokszor előkerül a magyar nyelv kapcsán az a téma is, hogy nehéz megtanulni. Ez akár igaz is lehet, de mégis vannak a magyar nyelvtanulásnak olyan előnyei, amelyekre érdemes felhívni a figyelmet. A magyar nyelv elsajátítását mindenképpen megkönnyíti, hogy nem használ nemeket, és a jelzőket is csak kivételes esetekben kell egyeztetni. Ráadásul kevés a mássalhangzó-torlódás benne, ami szintén kedvez a nyelvtanulásnak. Nyelvünk nehézségeiről és könnyebbségeiről egy blogcikkben már korábban írtunk részletesen.
A magyar nyelv egy nem annyira nyelvészeti, de mégis érdekes színfoltja pedig az a tény, hogy talán mi vagyunk az egyetlen ország Európában, amely az anyanyelvének saját múzeumot hozott létre. A Széphalmon található Magyar Nyelv Múzeuma Kazinczy Ferenc egykori gyümölcsöskertjének helyén nyitotta meg kapuit 2008-ban.
Kedves olvasók: szerintetek mi a legnagyobb érdekesség a magyar nyelvben, vagy melyik vonatkozására vagytok a legbüszkébbek?
