Bár a világjárvány vége még odébb van, a különböző vakcinák folyamatos megjelenése és terjedése talán felgyorsítja a védekezés és megfékezés folyamatát. Ha nem is teljes mértékben és nem is minden területre kiterjedően, de talán már 2021-ben visszatérhet az élet a szokott kerékvágásba. Amíg ez nem következik be, addig is érdemes számba venni, mit tanult az iparágunk ezekből az érdekes időkből. Mint oly sok más gazdasági ágazat, a szolgáltatói szektor és azon belül a nyelvi szolgáltatások piaca is kényszerű, gyökeres változásokon ment át, amelyek közül több is megmaradhat a jövőben.
Elmozdulás az online térbe
Közhelyesnek hangozhat, hogy 2020 az online világba történő elmozdulás éve volt, hiszen az oktatástól a bevásárlásig mindenki a saját bőrén tapasztalhatta meg a digitalizáció gyors térnyerését. Ráadásul a fordítás és a nyelvi szolgáltatások eleve egy olyan területet képviselnek, amelynek számos lépése (megrendelés, menedzselés, nyelvi feladatok, „leszállítás” és kifizetés) javarészt már korábban is online történt.
Mi változott tehát nálunk? Először is, a szolgáltatók „fizikai” irodái még inkább elvesztették jelentőségüket: ahogyan a biztosítótársaságok vagy tervezőirodák üres irodaházaiból is látjuk, számtalan területen egyszerűen nincs szükség a munkatársak helyszíni jelenlétére. Még ha részben vissza is térnek az alkalmazottak a kisebb-nagyobb céges irodaházakba, egészen biztos, hogy a rugalmasabb munkavégzés (beleértve a helyét és az idejét is) alapvető követelmény lesz a munkavállalók részéről.
Ide kapcsolódik, hogy a kinyomtatott fordítások (ideértve a hitelesített dokumentumokat is) háttérbe szorulnak. Ma már többféle lehetőség van a dokumentumok elektronikus hitelesítésére és aláírására. Életszerűtlen, hogy lepecsételt, tollal aláírt dokumentumokat várjanak el a hivatalok olyankor, amikor mindez pár kattintással elintézhető, és ugyanolyan hiteles aláírással lehet online is ellátni a záradékkal kiegészített fordításokat.
Harmadrészt az értékesítést, kapcsolatépítést vagy szakmai fejlődést szolgáló találkozók és szakmai konferenciák is megtizedelődhetnek. 2020 (és nagyrészt 2021 is) egy „konferenciamentes” év volt, de a világ ment tovább – a konferenciaszervezőknek érdemes lesz elgondolkodnia, hogy vajon lesz-e igény a drága utazással, szállással és egyéb költségekkel járó eseményekre a korábbi formájukban. Egészen biztosan megmarad jó pár személyes részvételt igénylő esemény is, de lehet, hogy lesz lemorzsolódás, mint ahogy a hibrid (személyes + online) részvételű találkozók is megjelenhetnek.
Ami az értékesítést illeti, érdemes megjegyezni, hogy hirtelen minden szereplő, nagyobbak és kisebbek egyaránt, csak ugyanazokat az eszközöket tudja bevetni a terjeszkedésre: az online megkeresések eszköztárait. Amíg az üzleti utazások, ügyféllátogatások és partnertalálkozók nem válnak újra lehetségessé, egyfajta kiegyenlítődésnek lehetünk szemtanúi, hiszen az „győz”, aki online tud a legjobban kitűnni, nem pedig az, aki a legtöbb rendezvényen tudja láttatni magát.
Gyorsaság
Évek óta tartó tendencia, és valószínűleg világjárvány nélkül is folytatódott volna a szolgáltatói iparág felgyorsulása. Ahogy egyre több Y és Z generációs fiatal kerül a munkaerőpiacra, úgy válik egyre megszokottabbá az azonnali reagálás és a kisebb munkák akár aznapi, másnapi leszállítása. A várakozás az egyik legjelentősebb elriasztó tényező a legtöbb szolgáltatás esetében, azaz versenyelőnyre azok tehetnek szert, akik villámgyorsan visszaigazolják és intézni kezdik a megrendeléseket. Kérdés, hogy a hétvégente és éjszaka is dolgozó, az egész világot lefedő nyelvi szolgáltatók és a kisebb, regionális vagy országos szinten operáló fordítóirodák hogyan tudják kibékíteni eltérő munkaidejüket és ritmusukat.
Az, hogy a folyamatos gyorsulás mennyiben fog a minőség rovására menni, egy nagyon fogós kérdés. A fordításnak létezik ingyenes és szupergyors alternatívája, név szerint a gépi fordítás (utószerkesztés nélkül). Ha az „emberi” fordítással összevetjük, a minőség az egyetlen szempont, amelyben az emberi fordítás (vagy az utószerkesztett gépi, azaz „emberi minőségű” fordítás) vetekedhet a gépivel. Ezért fontos, hogy legyen egy közmegegyezéses alsó, „belépő” minőségi szintje a fordítási szolgáltatásnak, amely megkülönbözteti az ingyenes, de minőségileg gyatra fordítástól.
Egy biztos: már vannak olyan felmérések, amelyek szerint a szabadúszó fordítók tapasztalják a munkamennyiség csökkenését, a gépi fordítás még gyorsabb terjedését, és a jövőben is hasonló tendenciákat várnak: a Common Sense Advisory által megkérdezett 607 fordító 64%-a szerinte egyre ritkábbak lesznek a jól fizető munkák, 86%-uk szerint gyakrabban találkoznak gépi fordítási projektekkel.
Eltűnő és megjelenő piacok
Nemcsak a munkamódszerekben és a munkatípusokban, hanem a témákban is változás állt be: számos iparág cégei annyira megszenvedték a 2020-as évet (és továbbra sincsenek a kilábalás közelében), hogy a legkevésbé sem engedhetik meg maguknak, hogy fordításra költsenek. Tipikusan ilyen ágazat a turizmus és a vendéglátás, de a rendezvényszervezés, a zeneipar és a szórakoztatóipar egyes ágai is ide tartoznak.
Ugyanakkor más ágazatok (beleértve a szórakoztatóipar „online oldalát”, pl. streamingszolgáltatások és egyéb internetalapú szórakozási formák) virágzanak, és nemhogy megviselte volna, hanem felpörgette őket a Covid-válság. Ilyen értelemben tehát nem egy tradicionális gazdasági válságról vagy visszaesésről beszélünk, hanem egy sokarcú, összetett jelenségről, átrendeződésről. Azok a nyelvi szolgáltatók és fordítók, akik most agilisen reagálnak a gazdaság súlypont-áthelyezéseire, akár még jól is kijöhetnek a zavaros vízből.
A számos új médiatartalom és online szolgáltatás talán hozzájárult ahhoz, hogy maga a fordítóipar a tavalyi évben sem csökkent (szűk 7%-kal nőtt a Nimdzi elemzőcég szerint), bár növekedése természetesen lassult. Az idei év sok szempontból vízválasztó lesz: eldőlhet, hogy a stagnálás vagy a kilábalás éveként fogunk rá emlékezni, és az is, hogy a nyelvi szolgáltatói iparág növekedését tényleg nem lehet-e megtörni. Az utóbbiban mindenképpen reménykedünk!
